Olvasóink értékelése: / 2
ElégtelenKitűnő 

A köztudatban az él, hogy a mobil rádiótelefon szolgáltatások a nyolcvanas években jelentek meg és azóta tart töretlenül a fejlődésük. Ami a mai értelemben vett mobilt illeti, ez valóban igaz is. Mégis jó, ha tudjuk, hogy az első kereskedelmi mobil rádiótelefon szolgáltatás már 1946. június 17-én megindult az USA-ban, a Missouri államban lévő St. Louis-ban.

Ez a rendszer persze nem sokban hasonlított a mai cellás mobil rendszerekhez. A 150 MHz-es sávban üzemeltetett rendszerre a Southwestern Bell kapott frekvenciaengedélyt az FCC-től és az AT&T-vel közösen fejlesztette ki az MTS (Mobile Telephone Service) szolgáltatást. Hat, egymástól 60 kHz-re lévő csatornával indult meg a szolgáltatás, a várost egyetlen, 250 wattos adóállomás sugározta be 13-15 km-es körzetben. Szaknyelven ezt nevezték egyzónás rendszernek. A gépjárművekbe épített 36 kg-os mobil készülékek csak 20 wattos teljesítménnyel dolgoztak, ezért a vételi irányban nem a központi antenna fogadta a csatornákat, hanem öt darab, a város különböző pontjaira telepített vevőantenna. A vevőantennákat már kábelen keresztül kapcsolták össze a központi rendszerrel. Ezt a megoldást többzónás rendszernek nevezték el. A mobil készülék azzal a vevőantennával került kapcsolatba, mely a legjobb jel-zaj viszonyt adta.

A szolgáltatást nem sokkal később – a csatornák közötti interferenciák miatt – három csatornára szűkítették, megnövelve a védősávok szélességét, azonban a néhány tucat előfizetőt kezdetben így is ki tudták szolgálni.

A kapcsolásokat még kezelőn keresztül lehetett kérni, de a rendszerből már át lehetett hívni a hagyományos telefonhálózatba is. A beszélgetés azonban fél-duplex jellegű volt, azaz egy gomb megnyomásával lehetett adásra illetve vételre váltani, egyszerre mindkét irányban nem lehetett beszélni.

Külön érdekesség, hogy a cellás mobil rendszerek elve, amit ma is használunk, már ekkor ismeretes volt. A gondolatot már 1945-ben publikálta az FCC egyik bizottsági tagja, Ewell K. Jett. A cikk a július 28-i Saturday Evening Post hasábjain jelent meg, s nem adott ugyan nevet az elvnek, de a Bell Laboratories távközlési szakembereivel rendszeres kapcsolatot ápoló szerző megfogalmazta a frekvenciák többszörös felhasználásának a módját. Jett leírta, hogy a magasabb frekvenciák és a frekvenciamoduláció használata lehetővé teszik, hogy a frekvenciasávok 30-40 km-rel odébb újra kioszthatók legyenek. Az ország így sok ezer szektorra osztható, s a kiépülő hálózat több millió előfizetőt is képes lenne ellátni. Ezt az elvet azonban még igen költséges lett volna megvalósítani, így az AT&T mérnökei a zónás rendszer megvalósítása mellett döntöttek.

Forrás: NMHH