Olvasóink értékelése: / 0
ElégtelenKitűnő 

Tovább bonyolódik az európai műholdas navigációs rendszer története. Az EU az év végéig új támogatást remél a tagországoktól. Valószínűtlen, hogy a Galileo 2015 előtt kiépül. A plusz pénzt az amúgy is nehéz gazdasági helyzetben levő, a hitelválsággal küszködő EU-tagállamoknak kellene „összedobni”.

Az első 18 műhold legyártására vonatkozó szerződést már megkötötték, ezeknek az űreszközöknek 2014 végére kellene közepes (kb. 23 ezer km-es) magasságú Föld körüli pályákra jutniuk. Ezek a műholdak azonban még nem elegendők ahhoz, hogy teljes értékű, globális lefedettséget nyújtó szolgáltatást biztosítsanak a felhasználóknak – ahogy azt az amerikai GPS, illetve rövidesen az orosz GLONASSZ műholdrendszer teszi. A végső cél 30 működőképes Galileo mesterséges hold pályán tartása.

2007 végén az Európai Parlament 3,4 milliárd eurós összeget fogadott el a Galileo kiépítése céljára, a 2013-ig tartó költségvetési periódusra. Akkor úgy kalkuláltak, hogy 2013-ra a rendszer már működőképes állapotba jut. Mostanra világossá vált, hogy 2014 végéig is legfeljebb részleges kiépítettséget remélhetünk. Közben a költségvetés jelentős része elment az első, a rendszer „éles” próbáját jelentő fázis (In-Orbit Validation, IOV) négy műholdjának legyártására. Ezeket az EADS Astrium és Thales Alenia Space űripari vállalatok építik. Közülük az első talán 2011-ben startolhat. Időközben a Szojuz hordozórakétákkal történő pályára állítás ára is növekedett.

Az EU következő költségvetési periódusa 2014-ben indul, de a Galileo folytatásához addig is pénzt kellene teremteni. A program áttekintése 2010 végén esedékes, ekkorra az illetékesek többféle lehetséges menetrendet terjesztenek majd a tagállamok elé. A program irányítói további áldozatvállalást várnak a tagországoktól, különösen Németországtól, ahol az első 18-ból 14 műhold épül. A remények szerint az első IOV műhold felbocsátása, s ennek következtében a földi kiszolgáló és követőrendszer próbájának sikere meggyőzné a húzódozókat, hogy még „néhány százmilló” eurót invesztáljanak a programba.

Miközben a politikai vezetők a plusz támogatásért küzdenek, a szakértők az elszálló költségek visszafogásának lehetőségein gondolkodnak. A fennmaradó műholdak megépítése érdekében 2011-ben meg kell kezdjék a tárgyalásokat, hogy ne legyen kihagyás az első fázis befejezése, vagyis a 18 műhold pályára állítása után. A gyártásra ismét versenytárgyalást hirdetnek, csakhogy egyelőre – a pénzügyi keretek ismerete nélkül – nem világos, hogy hány műholdra is szól majd a következő ajánlatkérés.

A brémai székhelyű OHB által építendő műholdak a négy IOV műholdat követik majd. Ez utóbbiak párosával, egy-egy Szojuz hordozórakétával indulnának Kourouból, 2011 júniusában és októberében. (A francia guyanai Kourou űrközpontban az orosz Szojuzok indítóállása ugyancsak a tervezettnél lassabban – de talán ez év végére – készül el. A júliusi két Galileo IOV holdé lenne a harmadik Szojuz-start a dél-amerikai indítóhelyről, a francia Arienespace cég irányításával.)

A spórolás egyik módja lenne, ha a Szojuznál olcsóbb hordozórakétákat keresnének a jövőbeli Galileo műholdak számára. Egy lehetőség az orosz Proton rakétákat árusító amerikai ILS (International Launch Services) ajánlata. A nagyteljesítményű hordozóeszköz egyszerre hat, három alkalommal tehát összesen 18 Galileo műholdat vihetne fel. (Bonyolítja a kérdést, hogy az Európai Bizottság politikai megfontolásokból inkább európai megoldást keresne – kérdés, hogy milyen áron...)

Egy másik lehetőség a takarékosságra, hogy a 30 műhold helyett kevesebbel is beérnék, legalábbis egy átmeneti időre. Ez azt jelentené, hogy a Galileo önmagában nem, inkább csak az amerikai GPS-szel együtt lenne egy „jól használható” rendszer. (A tervek szerint a két műholdrendszer lényegében kompatibilis lesz egymással, a földi vevőberendezések mindkettő adatait egyszerre fel tudják majd dolgozni.) Míg a nyilvánosan hozzáférhető, ingyenes navigációs jelek a GPS-szel együtt valóban jól használhatók lennének, és jelentős előrelépés történne a műholdas keresési és mentési szolgáltatások terén is, a részleges kiépítettség csökkentené az európai kormányzati szervek számára nyújtandó szolgáltatás minőségét. A részleges kiépítettség a Galileo nagyobb pontosságot ígérő, fizetős kereskedelmi szolgáltatásai számára nem volna elegendő, így ezek a gyakorlatban nem indulhatnának be. Egy kompromisszumos szám lehet a 18 és a 30 között, ha egyelőre 24 holdat állítanának pályára. Az Európai Bizottság tehát továbbra is szeretné tartani magát a 2014 végi határidőhöz, ami a részleges (18 műholdas) kiépítettséget illeti. Az előzmények után persze kétséges, hogy mindez sikerül-e. Hogy mi lesz a továbbiakban, az egyelőre még kevésbé világos...

Frey Sándor

Forrás: http://www.urvilag.hu/